Hirtelen nem is tudom,mit írhatnék. Linduska történetén (akármilyen nevetséges egyeseknek) elsírtam magam! Én (és a családom) ugyanilyen kutyaimádók vagyunk, csak mi németjuhászpártiak. Éppen nemrég( jó már eltelt fél év is, de még akkor sem múlt el a fájdalom,ha eszembe jut) november 21.-én hirtelen, egy nap altt elment a mi Delon kutyánk. Nem volt semmi baja! 10 éves volt, reggel még ugyanolyan volt,mint mindig, de mikor délután hazaértünk rögtön láttuk,hogy baj van, hiába jött ki az orvos, és adott neki egy csomó injekciót, Delon már fel sem bírt állni, illetve a két hátsó lába talán már le is volt bénulva, úgy támogattam,ha elindult valahova. Este újra ki kellett hívni az orvost,mert egyátalán nem javult az állapota, még próbált beadni neki valamit, de már nem volt vénája. Összeomlott a keringése-egy fél nap altt- teljesen váratlanul. És este fél 7-kor megállt a kis szive.Úgy éreztem belehalok.10 évig minden nap velem volt, imádtam,és akkor egyik pillanatról a másikra nincs többé. És Ő volt a második kutyám,akit elvesztettem. Delon előtt (szintén németjuhász) Néró volt a család kedvence, mindössze 8 hónapig élhetett. Valakinek útban lehetett, megmérgezték, már rajta sem lehetett segíteni.
De tovább kellett lépni. Először mi is úgy döntöttünk, hogy egy darabig nem kell kutya,mert még nagyon fáj ,aztán ahogy kijött a jobb idő,és többet volt az ember kint, egyre jobban hiányzott egy négylábú. Végül február óta fűztük anyát (ő félt a legjobban egy új kutyától,még nem volt felkészülve), és április 1-én elhoztuk Machot, aki akkor még nem volt 2 hónapos. Édes volt, és nagyon nyugodt kis kutya, és azóta sokkal jobb minden, végre van aki belakja az udvart, telehordja a játékaival, és akihez mindig van egy jó szava mindenkinek. Azóta már mint a golyó úgy nőtt, és szinte elérte teljes nagyságát, de még nekem mindig egy kis gombóc,mint amilyen volt,amikor kiválasztottuk.
Úgyhogy én csak azt mondhatom, bővíts kedvedre ezt az oldalt, és csinálj minnél több képet- én is azt teszem, sőt még kamerával is megörökítem-pl. ma a fürdetést, imádta!-.Csak így tovább, és mindenkinek sok boldog kutyás percet,aki szereti legalább egy picit is a kutyákat!!!
Éljenek a kis négylábú társak. (részemről inkább kutyák,mert a macskaszőrre allergiás vagyok,és nem is szeretem őket nagyon.)
Üdv: Vadócka
 íme Macho (kb egy hónappal ezelőtt)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
