Hárserdei Füfüggő Axána (Linda) Története. (1994-2003)

Linduska 1994 Június 12-én született Kaposváron. Hozzánk Augusztusban került… Nagyon picike volt, mindössze 7 hetes.

Nagyon-nagyon szerettük, ugyan olyan királyi élete volt, mint amilyen most Bercikének van.

Szép lassan elkezdett cseperedni…

Ez a kép egészen kiskorában készült.

Legfőbb időtöltése a szomszéd macskákkal való incselkedés és az alvás volt.

Imádott élni, játsszani, sétálni.

Sajnos 2003 januárjában felfedeztünk nála egy daganatatot…

2003 március 14-én meghalt... 

Én éppen Budapestről jöttem haza, de nagyon fura érzésem volt… egyfolytában a kutya járt a fejembe,na meg úgy éreztem, hogy rokonaim kinéztek… (mint utóbb kiderült ők tudtak arról hogy beteg a Linda)…

Megérkeztem, a vasúton a tesóm várt anyám kocsijával, gondolkodtam, hogy hogyhogy, anya nem dolgozik?

Hazaértem, ugye a kutyuska örült mint mindig… anyám elkezdett sírni, és mondta, hogy szegény kutyus meddig fog még élni… Én azonnal tudtam hogy valami nincs rendben, anyám ilyeneken nem szokott gondolkodni.

Kérdeztem, hogy mit tud. Mi baja a kutyának.

Mondta hogy talált egy daganatot a hasán, most értek haza Székesfehérvárról, az Állatkorházból.

Vettek tőle szövettant, ami egyenlő volt a nullával… semmi biztosat nem mondott, nem mondta meg hogy jó vagy rosszindulatú a daganat.

Végül megegyeztünk abban, hogy megműtik a kutyust. Egy csütörtöki időpontban egyeztek meg anyámék…

Eljött a csütörtök, a kutyus hirtelen rosszul lett, leesett az ágyról, idegrángása volt, felakadtak a szemei.Kis idő múlva nagyjából helyre jött. Elöször azt hittük csak a cukra esett le, mert ugye műtét elött nem lehet enni. Kapott két kocka cukrot. Viszont utána NEM TUDOTT EGYENESEN MENNI!

Nekünk akkor pont nem volt kocsink, mert egy marha belelökte az üres autót a betonárokba.

Azonnal hívtuk anya barátnőjét, hogy menni kell, rosszul van a kutya… INKOORDINÁLT a járása. Siessen, minden perc fontos. Persze akkor a mi orvosunk épp továbbképzésen volt.

Odaértünk a korházba… kivizsgálták hosszasan… de a mai napig nem tudjuk, hogy miért volt a járása INKOORDINÁLT. Mérgezésre gyanakodtak, de nem tudták megmondani mitől….

Nem sok esélyt jósoltak neki… Végül ott kellett hagynunk.

4 napig ott volt, 4 napig semmi nem történt, mikor közölték a hírt, hogy VÉGRE ESZIK ÉS EGYENESEN TUD MENNI!

Némileg megnyugodtunk, a hasiján is mintha csökkent volna a daganat, mert kapott ilyen gyógyvizet, amitől volt rá példa hogy elmúlt, vagy megállt a daganat a növekedésben.

Viszont jött a következő!! Az oldalára is nőtt valami képződmény… de ez már fájt is neki….

Naponta jött az orvos injekciózni, vizsgálni. A hasával annyira nem is törődtünk, jobban aggódtunk, hogy mi az az oldalán. Hetekig egy oldalon feküdt csak… csak inni kelt fel…

Egyszercsak a doki mondja, hogy baj van, azonnal műteni kell, a hasán gyereknagyságúra nőtt a daganatat.

De akkor Hova vigyük? Fehérvárra nem akartuk, Siófokra nem tudtak elvállalni. Maradt Kaposvár. Egy nagyon rendes doki.

Megvizsgálták, mondta, hogy megpróbálja a műtétet…

Fél órával késöbb bevitték. Mondták hogy nyugodtan elmehetünk, mert kicsit hosszú lesz…. Olyan este 10 felé menjünk vissza.

Még viszonylag jó kedvem is volt, mert vigasztalt mindenki, hogy biztos csak egy tályog lesz ez, nem daganat.

Aztán amikor megláttam az ápolónő tekintetét, mikor körülnézett a váróban, tudtam, hogy valami nincs rendben. Ott volt egy párocska is, az ő kutyusukat műtötték a Linda után, és mondták hogy őket is elküldték sétálni, mert rosszabb a kutyánk állapota, mint amire számított a doki. Én tisztára összeroppantam.

Aztán kijött egy dokinő, behivatta anyát, de csak anyát… tudtam, hogy valami baj lehet. Hallgatóztam az ajtó elött… Anya csak sírt és mondogatta hogy „KISKUTYÁM” !!

Behivattak minket is, elmondta a doktor, hogy mi a helyzet: „ a hasán lévő daganattal nem lett volna probléma, viszont az oldalán a legveszélyesebb és a leggyorsabb lefolyású daganat, az úgynevezett szarkóma volt. A tüdejébe, a vérben, az erei mind elvannak rákosodva”

Feltette a kérdést, hogy befejezze a műtétet és él a Kutyuska max 4 napot kínszenvedéssel, vagy elaltatja szép csendben.

Mi nehezen, de kimondtuk, hogy akkor altassa el…

Visszament az orvos, összevarrni.

Én kimentem, nem érdekelt semmi, leültem a járda közepére és az eget figyeltem….

Belefektették a kosárkájába, majd berakták a csomagtartóba… Szörnyű érzés volt az érzés, hogy mögöttem a halott kiskutyám….

Hazaértünk,én kiszálltam a kocsiból, nem tudtam végignézni, ahogy eltemetik, a takarítónő családja ásta a gödröt, a szomszéd fiú zárta le a koporsót...

…Ma is a sírján ezer meg ezer virág van.

Szívünkben örökké élni fog!

Emlékhelyét megnézheted a http://www.kiskedvenc.hu weblapon.