Bercike története.

Berci idekerülésének története igen bonyolult volt.

Ugye Linduska 2003 március 14-én meghalt. Mi nem akartunk új kutyust, akkor még…

De ahogy telt az idő, én egyre jobban vágyakoztam egy kiskutya után. Már párszor el is határoztam, hogy veszek egy kiskutyát, de az elsőnél apám lépett vissza, a másodiknál én.

Hozzá kell tennem, hogy jött a nyár, és amig nem volt kutya, addig anyukámnak nem jött elő az allergiája.Ugyhogy neki még egy indok volt, hogy nem kell kutya.

Az idő csak telt, de mi nem mertünk belevágni, többek között anyukám baja miatt….

2004 augusztusában egy vasárnapi edédkor mesélte anya, hogy az unokahugáék vettek egy Bearded Collie kiskutyát, mert nekik nem sokkal elötte halt meg a Bobtailjuk.

Én azonnal hívtam a rokonokat, hogy mikor mehetek fel megnézni a kutyust, de nem akart róla beszélni. Mint utóbb kiderült, már vissza is vitték Békéscsabára… Aztán még 4x elmentek érte meg vissza is vitték, de ez már egy másik történet.

Végülis mire felértem nem volt a kutya… de nem bírták tovább, és lementünk érte Békéscsabára. Egy édes kis szörgombolyag várt már ott minket….

Ekkor határoztam el, hogy nekem kell egy kutya….

Hazaértem, apámék már itthon voltak, és emlékeztem, hogy a nyár elején azt mondta, hogy a barátnőjének a kollegájának most születtek kis spánieljei. Mondtam neki, hogy most tényleg szeretnék egy kiskutyát… Azt mondta megkérdezi, hogy van-e még.

Kis idő múlva jön oda hozzám, hogy van 1 fiú 2lány és 4hónaposak. Mondtam hogy akkor ha megy a barátnőjéhez hozzon egy kislányt. Azt mondta jó, de végülis fiúban maradtunk, mert véletlenül anyánál szóba került, és ő mondta, hogy neki többet lány kutyus nem kellene, mert tüzel, beteg lesz stb.

Eljött a hétvége… apa elment, rokonaim lejöttek… Éppen lent voltunk a nagyinál ebédelni vasárnap… Anya meg a bátyám elindultak korábban, mert a bátyámat ki kellet vinni a vasútra.

Egyszer csak csörög a telefonom, látom, hogy apa az…. Felvettem, és mondta apa, hogy: „nem vagy kiváncsi a kiskutyádra?”. Mondom DE!!! És odamentem anya unokahugához (még ők tudtak róla) hogy megjött apa és hozta a kutyust.

Erre csak annyit mondott hogyszóljak ha vége van a veszekedésnek, ők akkor jönnek csak fel hozzánk. Több se kellett, felültem a biciklire és elindultam haza

Az az 5 perc míg hazaértem, maga volt a pokol, nem tudtam, hogy mi vár rám, mit fog anya szólni. Megbántam mindent…

Hazaértem.. A kis édeske ott ugrált az udvaronJ De láttam, hogy anya kocsija bent áll az udvarban… Apa kint volt… Mondom anya látta? –Egy kő esett le a szívemről – Azt mondta nem… Nem a saját kocsijával mentek… Egyszer csak hallom, hogy ajtócsapodás van, megvártam míg elmegy a barátnője, hogy ne elötte csináljon jelenetet…

Utána kimentünk, a kutya az ölemben, és mondtam hogy: „anya! Nézd mit hozott apa!” Erre anya kétségbe esett hangal „Mit?”. Mondom hát őt!!!

Erre elkezdett sírni, hogy Linduska… Mondom nem, ő kisfiú.

Kérdezte, hogy vissza lehet-e vinni. Mondtuk hogy nem. Erre csak annyit kérdezett, hogy mi legyen a neve…

Ilyen boldog nagyon régen voltam, mikor anyám ezt megkérdezteJ